Jelenleg úgy fest, Barack Obama a legesélyesebb befutó az amerikai elnökségre. Rémlik a turbános fotó? Még az is meglehet, hogy az USA nevét átkeresztelik Iszlám Köztársaságra, a neves színészek pedig bejelentik az Oscar-gálákon, hogy áttérnek az iszlámra. A fiatalok a bulikban alkohol helyett Dzsihád-Kólát szürcsölgetnek, a nők csadorban járnak és mindenki napi ötször fog imádkozni arccal a Kába kő felé fordulva, amit ráadásul atomtámadás ért? Hogy New York és Washington radioaktív porhalmazzá válik, Phoenix kiürül, és az új – muszlim fennhatóság alatt álló - főváros Seattle lesz, a grunge bölcsője? És hogy mi jöhet ezután, hova lehet ezt még fokozni?

Aki kíváncsi rá, elég, ha elolvassa Robert Ferrigno Ima egy bérgyilkosért című könyvét. Ennek magyarországi megjelenése apropóján készítettünk interjút a szerzővel, aki annak ellenére, hogy filozófiából és írásművészetből diplomázott, öt évig szerencsejátékból tartotta fenn magát. Később Rocket címen punk-rock magazin indított, aminek sikere nyomán beindult újságírói, majd regényírói karrierje. Szabadidős tevékenységei, a műrepülés, autós száguldozás és sivatagi túrák túlélése mellet jutott ideje nyolc lebilincselő bűnügyi történet megírására, amelyeket eddigi látott legizgalmasabb munkája, az Ima egy bérgyilkosért

GALAKTIKA: Hogyan született meg az iszlám Amerika ötlete?

ROBERT FERRIGNO: Fiatal koromban a Presbiteriánus Kálvária Egyházának tagja voltam, egy fundamentalista déli egyházé, amely a Jelenések könyvében lévő tüzes tóról prédikált, és a bűnösökről, akiket siránkozásuk és jajveszékelésük közepette mártanak a forrongó habokba. Ez 16 éves koromig tartott, amikor is "kölcsönvettem" szüleim autóját szervizelés címén, és elvittem a gyülekezet legdögösebb csaját, Carla J.-t egy tekepályára, ahol dübörgött a zene, és egymáshoz simultunk flipperezés közben. Ez volt a hivatalos egyháztagságom vége.

De míg én elhagytam az egyházat, az egyház nem hagyott el engem. Életem nagy részében a semmibe néztem, a semmi pedig visszanézett rám, mindketten vártuk, hogy a másik tegye meg az első lépést. Évekig akartam írni egy könyvet egy emberről, aki elvesztette a hitét, és a veszteség mélyen érintette, egy rendőr vagy egy nehézfiú elhagyatva és egyedül, akit az igazság sokkal jobban érdekel, mint a törvény, vagy akár saját bukása. A szeptember 11-i támadás után rájöttem, hogy egy egészen másfajta regényt fogok írni, és hogy a hit nélküli hősöm egy muszlim harcos lesz.

G.: A világot átalakító katasztrófára 2015/05/19-ként hivatkozik. Mennyiben ihlette ezt a 9/11-es terrortámadás?

R.F.: Röviddel szeptember 11. után azt gondoltam, ha tizenkilenc fanatikus, akik csak papírvágókkal, hittel és a Microsoft Repülőszimulátor nyújtotta kezdetleges tudással voltak felfegyverkezve, ledönthették New York (és az amerikai gazdaság) két legmagasabb épületét, akkor lehet, hogy nemsokára küzdenünk kell nemzetünk fennmaradásáért. Mindig jó felkészülni a legrosszabb eshetőségre.

G.: Mennyire foglalkozik a napi politikával?

R.F.: Rendkívüli módon érdekel a bel- és nemzetközi politika. Számtalan weboldalt, újságot és blogot olvasok. Bárhol a világban történik valami, az mindannyiunkat érint.

G.: Milyen volt a könyv fogadtatása Amerikában?

R.F.: Miután az eredeti amerikai kiadóm elutasította, mert a témát politikailag túlzottan kényesnek találta, elvittem egy másikhoz, amelyik elfogadta. A könyv New York Times bestsellerré vált.

G.: Muszlim közösségektől kapott visszajelzést?

R.F.: A könyv első külföldi megjelenése egy törökországi iszlám kiadónak köszönhető, ami azért volt nagyon örömteli, mert megmutatta, hogy nem démonizáltam a muszlimokat, hanem egyszerűen valóságos karakterekként ábrázoltam őket, némelyüket jónak, másokat pedig rossznak. A könyvet kiadták továbbá Magyarországon, Oroszországban, Kínában, Tajvanban, Romániában, Franciaországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában, amely országok közül többen számottevő iszlám lakosság van. Még arab kiadás is létezik, ezt Egyiptomban jelentették meg. A muszlim reakciók - amelyek többnyire olvashatóak a weboldalamon - szinte egyöntetűen pozitívak voltak. Azt hiszem, a legtöbb muszlim, aki hallott a könyv témájáról, azt feltételezte, hogy ez egy gyűlölettel teli regény, és kellemesen csalódtak pártatlanságán.

G.: A keresztes hadjáratok idején, a XI. és a XIII. század között a keresztény-iszlám konfliktus az egész világ számára meghatározó volt. Gondolja, hogy a jövőben újra meghatározóvá válhat? Ön szerint van esély a víziója valóra válására?

R.F.: Szerintem a radikális iszlám és a nyugat közötti konfliktus alapvető kihívás civilizációnk számára, mégpedig olyan kihívás, amely valószínűleg újabb ötven évig megoldatlan marad.A könyv megírása előtt évekig kutattam az iszlámot, ami miatt elkezdtem megbecsülni a témát és az iszlám összetartását, a potenciált, hogy az emberek életét megváltoztassa a jó vagy a gonosz jegyében. Ráébresztett a küzdelem mélységeire, amelynek részesei vagyunk. A háborúnk nem egy országot vagy egy vallást céloz, hanem azok ellen folyik, akik világméretű hálózatban használják az iszlámot mint diktatórikus keretet a nyugati civilizáció elleni támadásra. Lehetetlen egy ilyen ellenséget behódolásra bírni; vagy szembeszállunk vele és átalakítjuk, vagy elpusztítjuk. Nem tudok elképzelni rettentőbb kihívást nemzetünknek, kiváltképpen egy ilyen liberális szellemű demokráciának, amelyben a törvény szava magasabb értékű, mint a túlélés törvénye.
Hogy megtörténhetnek-e a könyvemben bemutatott események? Ha az iszlám legkonzervatívabb formáit gyakorló országok, mint Szaúd-Arábia olajból származó gazdagságát nézzük, igyekezetüket, hogy terjesszék ideológiájukat; a sariya-törvény begyűrűzését az olyan nyugati országokba, mint Kanada vagy Nagy Britannia; a legtöbb nyugati ember szűklátókörűségét, és a nyugati popkultúrát, amely egyre ostobább és zavarosabb; igen, szerintem ma közelebb vagyunk a vízióm megvalósulásához, mint amikor elkezdtem írni a könyvet.

G.: A könyvhöz készült egy fikciós honlap is, Republic World News címen. Ez az ön ötlete volt?

R.F.: A kiadómé, én aztán segítettem megírni.

G.: Vannak kedvenc SF-írói? Hatottak önre?

R.F.: Szeretem a Dűne-sorozatot Frank Herberttől, de szeretem Philip K. Dick, William Gibson, Franz Kafka, J. G. Ballard, William Burroughs és Richard K. Morgan munkáit is. Különböző mértékben mindannyian hatottak rám.


G.: Miért kezdett SF-et írni, mi vonzotta benne?

R.F.: A képzeletnek az a határtalan szabadsága vonzott, amit az SF lehetővé tesz egy író számára, és az a nehéz feladat, hogy a képzeletemet olyan mederbe tereljem, ahol elég sok adattal és valószerűséggel tudom megtámogatni, hogy igazán erőteljes legyen a végeredmény.

G.: A weboldala az Ima egy bérgyilkosért és A bérgyilkos bűnei című kötetekre a Bérgyilkos-trilógia részeiként hivatkozik. Mi lesz a harmadik részben?

R.F.: A harmadik könyv megpróbálja a korábbi Egyesült Államokat - amely immáron két részre, egy iszlám és egy keresztény félre oszlik - egyesíteni egy új, erősebb unióban.

G.: Korábban thrillereket írt, de ez a könyve legalább annyira SF. Olvastam az egyik életrajzában, hogy kora gyermekkora óta bensőséges a viszonya a tudományos-fantasztikummal. Tervezi további SF-könyvek írását a Bérgyilkos-trilógia befejezése után?

R.F.: Szeretnék írni egy vallási tematikájú SF-thrillert a jövőben. Legyenek résen!